2013. október 20., vasárnap

Cas az ember
Supernatural, Destiel(?): Cas az ember, épp próbál "átlag" életet élni a Winchesterékkel, és ennek három momentumos szösszenete
Most csak ennyi tellett tőlem, mert keresztbe tettek a számításaimnak, mivel szombaton így egy nappal előtte megemlítették hogy elmegyünk rokonokhoz, ezért az egész szombatom odalett :c Nem volt rossz ott, csak... na mindegy, a lényeg hogy most nem volt túl sok időm :P De pozitívum, hogy ez a "nem a legjobb fanficjeim egyike" legalább nem Johnlock, hanem Destiel (félig-meddig) :)

- Cas, úgy nézel ki mint egy rohadt Labrador, akit felcsapott a mellette elmenő kocsi! – nevetett Dean, de kis sajnálatot is érzett ember barátja felé, aki bánatos kutya szemekkel nézett rá, mint ahogy Sammy szokott. Bement a fürdőbe, majd kijött és odadobott felé egy törülközőt.
- Na, szárítkozz meg, és öltözz át! Miért nem vittél magaddal esernyőt? – mosolygott szelíden, mire Cas ügyetlenül próbálta megszárítani a haját a törülközővel, és ettől elállt Dean lélegzete, de gyorsan összeszedte magát, és felköhintett.
- Dean, nincs más ruhám – mondta nem megválaszolva a kérdést, mire Dean a fejére csapott, mert erről teljesen megfeledkezett.
- Akkor… mondjuk felveheted ideiglenesen az én vagy Sammy ruháit, ott vannak a szekrényben, bár én inkább a sajátjaimat ajánlanám, mert méretben jobban passzolsz hozzám mint Samhez.
- Köszönöm Dean. – Mosolygott rá Cas, és elindult a hálószoba felé, hogy átöltözzön. Mikor az ajtó hangos csattanással becsukódott, Dean felsóhajtott, és próbálta elterelni a figyelmét, így bement a konyhába és megmelegítette a mikróban az általa készített hamburgert, amit tegnap már nem volt gusztusa megenni miután kénytelen volt végignézni, ahogy egy boszorkány kibelez egy szarvast. Bár utána végzett a boszorkánnyal nem éppen a legkönyörületesebben, de még utána is émelygett kissé.
Kivette a hamburgert, leült vele a kanapéra, és rákészült a pihenésre, mikor is megjelent Cas az ő ruháiban, és akaratlanul is sokáig bambulta őt.
- Szokatlan, de jó – mondta tömören Cas, majd mindketten meghallották a keletkezett csendben a gyomorkorgás hangját. Cas szégyenlősen bámult le a földre, miközben Dean hangosan nevetett, felállt és odaadta Cas-nek az ennivalóját.
- Úgy hallom neked nagyobb szükséged van rá – nevetgélt még mindig Dean, de Cas meghatódottan nézett le először a hamburgerére, majd vissza Deanre.
- Biztos nekem adod?
- Igen Cas, egyél, én már úgyis ettem.
- Köszönöm Dean – mondta, és mindketten leültek a kanapéra. Dean lélegzetvisszafojtva figyelte, ízleni fog-e barátjának a hamburgere. Mintha ráérzett volna erre Cas, az első falat után mosolyogva ránézett barátjára, és csak ennyit mondott: - „Finom”.
***
- Dean, segíts! – üvöltött át Sam Dean-nek a másik szobából, aki fáradtan átslattyogott hozzá.
- Nem jut eszedbe mivel altattál el engem? Te jobban értesz ehhez – kért segítséget Sam, ahogyan ott ült Cas ágyának szélén, és megdörzsölte a szemét. Cas éberen ült az ágyban egyenes háttal, és szomorkodott. Dean odaült az ágy másik oldalára, és bíztatóan Casre mosolygott.
- Hé, mi a baj? Miért nem tudsz aludni? Mert azt nem hiszem el, hogy nem vagy fáradt.
- Dean, mindig mikor lecsukom a szememet, az a sok szörnyű dolog jelenik meg előttem, amiket elkövettem, és ezért nem tudok elaludni, pedig tényleg igazán fáradt vagyok – lefeküdt az ágyba, és szomorúan felnézett a plafonra.
- Tudod, az elején nekem is ilyen volt, de utána sikerült belátnom, hogy bűnhődtem eleget a tetteimért, és te is erre gondolj Cas, mivel te már megszenvedtél azért, hogy el tudj aludni.
- De én nem érzem úgy, hogy megbűnhődtem volna – Dean felsóhajtott.
- Akkor mondjuk próbáld meg eltemetni azt a sok szörnyűséget, és gondolj egy mindennél jobban szeretett személyre – Cas lehunyta a szemét pár pillanatra, majd nehézkesen kinyitotta, és őszinte, hálával teli mosollyal Deanre nézett.
- Köszönöm Dean, ez már működik.
***
- A rohadt életbe Cas, meddig fogsz még zuhanyozni? Nekünk is jól jönne, nem sokára indulnunk kell! – Dean dühösen dörömbölt a fürdőszobaajtón, amit Sam csak fáradt szemforgatással reagált le.
- Dean, befejeztem a mosakodást, de elfelejtettem behozni az új ruháimat. – Hallották meg Cas hangját az ajtó másik oldaláról. Dean már indult is volna meg, de Sam mutatta neki, hogy maradjon ott, majd ő elhozza, így Sam gyorsan elment Cas szobájába. Dean megrökönyödve nekidőlt az ajtónak, ami hirtelen kinyílt, és egyensúlyát elvesztve beesett a fürdőszobába, ahol is Cas egy szál törülközővel a csípője körül állt, míg Dean rá nem esett.
- Helló Dean – köszönt kedves mosollyal, miközben mélyen a szemébe nézett. Dean még pár másodpercig ott feküdt barátján, és gyönyörködött a szemébe, de ekkor egy hang félbeszakította.
- Bocsánat ha megzavarok valamit, de akkor elhoztam Cas ruháit – Mondta Sam amolyan „Elegem van a baromságaitokból, menjetek szobára” hangfekvéssel, mire Dean gyorsan felkelt elpirulva, és kiment, hogy Cas fel tudjon öltözni. 

2 megjegyzés:

  1. Casteil olyan aranyos!!
    Őőő és azt hiszem ebben ki is merült a véleményem, mert ezek után már csak így gyügyögök, mert nem lehet ilyen édes! de, de lehet. Sóhaj.
    De azért hiányzik nekem a ballonkabát.
    Cserébe viszont édes volt, és aranyos, és szerettem.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm a kommentet, először is :D
      Másodszor, nekem is nagyon-nagyon hiányzik a ballonkabát, ilyen a szerencsém, lesz egy ballonkabátom erre Castiel elveszíti a sajátját :'( Mi lesz a következő, amiért Sherlockos kék sálam van, Sherlock kék sála sem lesz? Vagy a szövetkabátja?? :c

      Törlés