b u r n i n g desireship

Prussia és a fuccsba ment elrablás

PruHun, Hetalia, Humor: Prussia próbálja elrabolni Hungary-t Doitsu(Germany) segítségével... Nem lett a legjobb, sőt, de ki kellett élnem a rajongásomat végre valahára a páros és a sorozat iránt is, szóval bocsássátok meg, főleg a végét, az egyszerűen béna lett :P Egyébként szolfézson kezdtem meg, így lehet ez is közbejátszott...(túl nagy volt a zaj, és nem is a jobbik fajtából) - Komolyan gondolod hogy elrabolod Hungary-t Austriától? – kérdezte fej fogva Doitsu Prussia-tól mindannyijuk nevében. - Hungary tényleg igazán csinos, de nem lesz mérges Austria? Mert ha az lesz, akkor én nem segítek, Austria még higgadtan is megijeszt, nem akarom megtudni milyen ha mérges! – Italy bebújt Doitsu háta mögé, és hallatszódott hogy mint egy mantrát motyogta hogy „Nem veheti el a pasta-t szükségem van a pasta-ra”. - Én kedvelem a zenéjét, megnyugtat, és nem tudom mit tenne a játékával ha fel lenne zaklatva. A másik érvem pedig amiről úgy látom mindannyian megfeledkeztetek… - Japan körbenézett, és mindenki értetlen tekintettel meredt rá várva a választ – hogy ő a szövetségesünk. - De a zenéjén kívül nem túl sokat segített. A múltkor is a szigeten csak a zongoráján játszott, és még csak nem is szólt, hogy ő is ott van – förmedt rá Doitsu, Japan pedig lassan belekortyolt a teájába, majd ridegen rámeredt szövetségesére. - Mint mondani szokták, sohasem tudhatod mikor lesz rá szükséged, akkor is ha most még haszontalannak tűnik. Lehet, hogy még nem volt alkalma bemutatni mire képes. - És ez az alkalom mikor lesz? - Amikor eljön az ideje – Doitsu nem is attól volt mérges amit Japan mondott, hanem hogy milyen nyugodtan kezelte az egész helyzetet. Levette az asztaltól a korsó sörét, és egy húzásra lehúzta. Italy döbbenten figyelte most már az asztal mellől, ahol éppen egy pizzát fogyasztott jóízűen. - Khmm… - köhögött fel a sarokban álló Prussia, és minden szem rászegeződött – csak azért jöttem ide, hogy egy kis segítséget kérjek ehhez, mivel nincs kedvem egyedül bohóckodni ezzel, és nem azért hogy viszályt szítsak, bár be kell valljam ez az ötlet is elnyerte a tetszésemet. De akkor viszont nem segítenétek, így itt az ötletem. Doitsu segít nekem, és ha valami probléma állna fel, arra fogná ezt az egészet, hogy ő csak teszteli Austriát hogy legalább a saját embereit képes-e megvédeni – Japan, Italy és Doitsu összenézett, majd mindannyian egy vállrándítással elintézték és visszafordultak Prussia felé. - Rendben, megyek veled, de csak most az egyszer – sóhajtott fel Doitsu, Prussia pedig felnevetett. - Mindig ezt mondod. *** - Na szóval, te bakot tartasz nekem, én meg besurranok az ablakon át, és direkt felébresztem de amint felébred már el is kábítom, majd a vállamra kapom, elcipelem az ablakig vissza ahonnan leeresztem, és te elkapod, majd leugrom én is, engem is elkapsz, majd elrohanunk, én a vállamon Hungary-vel, te meg mellettem. Mehet? – kérdezte Prussia miközben egy bokor mögött térdeltek, és figyelték a helyet. - Igen – válaszolta és sietve megindultak az ablak alá. Doitsu még egyszer körbenézett, majd beállt a pózba és háromra felsegítette testvérét az ablakba. Prussia óvatosan bemászott, és halk léptekkel közeledett az ágy felé. Akaratlanul is elmosolyodott, ahogy meglátta a nyakig betakaródzott Hungary-t békésen aludni, mialatt édesen szuszogott, kezében egy plüssmadárral, talán turul lehetett, és a haja beborította az egész párnáját. - Ha lehúzom róla a takarót, akkor biztosan fel fog ébredni a hirtelen jött hidegre – suttogta magának ördögien vigyorogva Prussia, majd elszámolt háromig, megfogta a takarót és eldobta a szoba egyik sarkába, de azon nyomban le is hervadt a mosoly az arcáról. - Mi a franc?! – sikított akaratlanul is mikor meglátta Hungary-t, akin egy fekete csipkés alsóneműn és melltartón kívül nem volt semmi. Hungary a sikításra hirtelen felpattant az ágyban, és rémülten, de álomittasan nézett először Prussia-ra, majd lassan le magára, és fél perc múlva ráeszmélt hogy mi is a „probléma”. - Mi a fenét csinálsz?! – sikította már ő is, és fejét kapkodva kereste a takarót, amit viszont az egyik sarokban látott viszont messze tőle, így gyorsan felhúzta a mellkasáig a térdeit, és próbálta minél több részét elrejteni mialatt az arca lángokban égett. - Doitsu, Doitsu! – sápítozott Prussia mialatt kihajolt az ablakon, de Doitsu csak tőle szokatlan módon felröhögött majd sebesen elillant. Prussia nem tudott kiugrani az ablakon, mert akkor kitörte volna valamiét, így kínosan odasétált a sarokhoz, felvette a takarót, majd odament az ágyhoz, és elfordulva odanyújtotta Hungary-nek. - Mit csináltál? Egyébként van egy perced még szerintem hogy valahogy el tudj menekülni, így jól fontold meg mennyit regélsz – mondta Hungary valamelyest higgadtabban. - Miért csak egy percem? – akaratlanul is visszafordult Prussia, de szerencséjére (vagy nem) Hungary már betakarta magát. - Mert Austria füle nagyon kényes, látszik hogy zenész. Még a legapróbb neszre is képes felébredni ha az nem illik a képbe, és ez egyáltalán nem illik bele a képbe, így most már csak fél perc múlva be fog ide csörtetni egy pisztollyal a kezében. Várom a magyarázatodat – összekulcsolta maga előtt a karjait és úgy figyelte Prussia-t aki ide-oda himbálódzott egyik lábáról a másikra. - Ömm… meg akartalak lepni azzal hogy elrabollak este és elviszlek Disneylandbe – hadarta el. - Akkor újra megkérdezem: Miért? Egyébként tíz másodperc. - Csak szimplán el akartalak rabolni mert, izé… azt akartam hogy az enyém légy! – ekkor lassan kinyílt az ajtó, és beslattyogott rajta Austria, egy pizsamanadrágban és egy fekete atlétában, kezében a pisztollyal amivel álmosan vakarta meg fekete haját ami most össze-vissza állt. - Te meg mit keresel itt? – kérdezte meg higgadtan Austria Prussiatól. - Ömm… - kezdte, de ekkor hirtelen egy nagy villanás lett, amit egy füstfelhő követett, amiből egy ember lépett ki sebesen. - England? – nézett rá mindenki értetlenül Englandre , de amaz csak megfogta Prussia kezét és behúzta a füstbe. - Ezért jössz eggyel – mondta, majd mindketten eltűntek a felhőben.