Shingeki No Kyojin, Crack, Humor(?): Mikasa nem találja a sálját, és egyre több ember panaszkodik, hogy tőlük is eltűnt valami számukra fontos.
Igen, ennél normálisabb képet nem találtam hozzá. Sorba fogom felrakosgatni azt a pár szösszenetet amit írtam a hiatusom alatt, és itt is van az egyik hittan órán elkezdett agymenésem. Ne keressétek az értelmet, mert nincs.
- Hol van a sálam? – kérdezte meg saját magától Mikasa, miután kinyitotta a szekrényt, de a ruhadarabok közt nem lelte meg az élénk, vörös színű sálat. Csak akkor vette le, mikor zuhanyozni ment, de már kezdte bánni ezt a tettét. Odament a frissen megágyazott ágyához, és durván felrántotta a takarót, de nem jött be a tippje. Nem ágyazta be véletlenül az értékes tárgyat. Dühösen felsóhajtott, majd visszament a már kopottas szekrényhez, leejtette magáról a törülközőt és felvette a többi, szokásos ruhadarabját. Miután magára kapta a csizmáját, egy bizonytalan kopogás törte meg a csendet. Odament az ajtóhoz, és mikor kinyitotta, szembe találta magát Erennel, aki kissé elpirulva fogta össze magán a kabátját.
- Mikasa, nem tudod hova tűnhetett a felsőm? – kérdezte meg szemlesütve, Mikasa pedig a szája elé tette a kezét, hogy eltakarja a vigyorát. Akaratlanul is élvezte azokat a ritka pillanatokat, mikor megmutatkozott Eren kissé gyermekies, félénk oldala.
- Nem – ekkor eszébe jutott valami. – Viszont az én sálam is eltűnt. Lehet hogy egy tolvaj van itt?
- Szerintem akármennyire is lepukkant ez a hely, még mindig van itt értékesebb dolog mint a ruháink – tért vissza a normál énjéhez Eren.
- Kérdezzük meg Armint, hátha nála is eltűnt valami – Mikasa becsukta maga mögött az ajtót, majd megindultak a folyosón. Tisztaság uralkodott mindenütt, mivel pár napja volt a nagytakarítás – megint -, mikor is Rivaille mindenkit beosztott valamilyen feladatra. Még Hanjit is, aki csak erre a hétre látogatott el ide. Egész nap gürcöltek, és olyannyira fárasztó volt, hogy még Mikasa is megizzadt a végére.
Befordultak a sarkon, ahol Armin szobájának az ajtaja volt, mikor hirtelen szembe találták magukat Jeannal. Jean végignézett Erenen, akin egy kicsit szétjött a kabát, így látszódott a felsőtestének egy része. Eren elpirulva összehúzta magán, majd mérgesen meredt Jeanra, aki elvigyorodott.
- Te miért vagy itt? - kérdezett rá, Jeannak pedig lekonyult a vigyora.
- Arminhoz jöttem, ömm, segítség kellene az egyik… dologban… - habogott, de vissza is tért az arrogáns arckifejezéséhez, amivel Erenre és Mikasára meredt. – És ti?
- Nekem eltűnt a sálam, Erennek meg a felsője, és arra gondoltunk megkérdezzük Armint hátha vele is ez történt – Jean felsóhajtott.
- Jól van, nekem is igazából eltűnt az egyik holmim, és reménykedtem, hátha tud segíteni Armin megtalálni.
- Akkor kérdezzük meg ahelyett hogy itt ácsorgunk! – mordult fel Eren, majd hangosan bekopogott az ajtón.
- Igen? – hallatszódott Armin hangja, mire a trió benyitott. Armin épp az ágyában ült, kezében egy könyvvel. A szobája csak úgy csillogott-villogott, mind a hárman ámultak a rendezettségen. Mintha csak Levi szobáját látnák.
- Hogy van időd és energiád ilyen rendben tartani a szobádat? – döbbent le Eren, de Arminnak a tekintete Eren hasizmára terelődött, ami igencsak szembetűnő volt, mivel a kabát nem takart semmit se. Eren hangosan felsóhajtott, és valami „nem érdekel” féleséget mormogott, mikor észrevette.
- Valahogy találok rá időt, meg eleve a rendezett környezet segít abban, hogy tudjak tanulni, így kénytelen vagyok. De rajtad miért nincs felső? És miért jöttetek? – kérdezett rá udvariasan, mialatt betett egy könyvjelzőt és letette a könyvet maga mellé.
- Eltűnt tőlünk egy pár dolog, és csak azt akartuk megkérdezni hogy nálad minden megvan-e? – kérdezte meg Mikasa.
- Igen, semmim sem tűnt el, de…
- Akkor nem is zavarunk tovább, viszlát Armin! – hadarta el Eren és kitessékelte a másik kettőt az ajtón.
- Még akart valamit mondani! – mordult rá Jean Erenre.
- Jól van, de minket az érdekelt tűnt-e el nála valami. Nem? Hát akkor nem, menjünk, kérdezzük meg a többieket, és…
- Áááá! – hirtelen egy üvöltést hallottak, ami olyan pár ajtónyi távolságból jöhetett. Elkezdtek szaladni, és benyitottak a hang forrásának a szobájába. Hanji ott térdepelt a földön, az arcát a kezébe temetve. Jean odaszaladt hozzá, és letérdelt elé.
- Mi történt?
- Nem találom! Nem találo-ho-omm! – szipákolt.
- Vagyis gondolom neked is eltűnt valamid – Jean felsóhajtott, majd odanézett Mikasa és Eren felé, akik az ajtóból figyelték a történéseket. Némán bólintottak, majd Jean felsegítette a lelkileg összeomlott Hanjit, és megindultak kifelé.
- Most szépen elmegyünk Heichou-hoz, hátha ő tud valamit – bíztatta Hanjit, de a többiekhez is szólt. Átvetette Hanji karját a vállán, és egyik kezével a derekát fogta, míg a másikkal a kezét. A négyes csoport így indult meg a konyha felé, mivel először az étkezőn, majd az udvaron kellett átmenni, hogy bejuthasson az ember Rivaille irodájába. Amint beléptek, zaj ütötte meg a fülüket. A sarokban, az egyik dobozból két láb hadonászott. Közelebb mentek, és meglátták, hogy Sasha most nem megeszi a dobozban lévő ételt, hanem arrébb kotorja, mintha valamit… keresne.
- Gyere Sasha, téged is vár az elveszett tárgyak tulajdonosainak klubja – Jean hangjára Sasha ijedten kijött a dobozból, és pár másodpercig tágra nyílt szemekkel figyelte a csoportot, akik minden bizonnyal érdekesen mutathattak, de nem sokára a vállát megvonva csatlakozott hozzájuk. Ahogyan közeledtek a kijárati ajtó felé, egyre erősebben éreztek egy illatot. Mikor kiértek, még erőteljesebben elérte őket az illathullám. Egymásra néztek, majd közösen megegyezve, a szaglásukra támaszkodva megindultak. A nap kellemes meleget árasztva magából sütött le rájuk, a fű pedig halkan susogott minden lépésüknél. Befordultak a sarkon, mikor is egy érdekes látvány fogadta őket. Rivaille a takarító ruhájában teregetett ki különféle ruhákat és dolgokat. Ott volt köztük Eren felsője, Mikasa sálja, egy lovakkal dekorált kék alsónadrág, egy titános párna, és egy nyúl plüss, ami egy krumplit evett.
- Bean! – sikított Hanji, majd eszeveszetten rohant a kiteregetett holmik felé, és tépte le a titános párnát a csattok szorításából. Ugyanígy tett Sasha is, és mind a ketten leültek a fűbe, mialatt ölelgetni kezdték most már rózsás illatú, ámde még meg nem száradt kedvenceiket. Mikasa gyorsan odasietett, letépte a teregetőről a sálát, majd a nyakába tette, és felhúzta az orráig. De míg régebben Eren illatot érzett, most egyedül a rózsa kellemes illata áradt a vizes sálból, így visszasietett Erenhez, és az ő nyakába tette a sálat.
- Addig nálad marad amíg ki nem megy belőle ez a szag – jegyezte meg Mikasa, majd intett és visszasietett a szobájába. Jean pedig, talán élete legjobb sprintjét futva, odarohant, letépte az alsónadrágot és ugyanolyan gyorsasággal, vörösen égő arccal berohant az épületbe. Már csak Eren maradt a klubból. Nyugodt léptekkel odament, levette a szárítóról a felsőjét, majd nem zavartatva magát azon hogy még csurom víz a póló, magára vette a sálon át. Ránézett Rivaillere, aki csak a tenyerébe temette az arcát.
- Egyszer van az hogy nincs rajtatok vagy nálatok ezen baromságok egyike, így most próbáltam kihasználni az alkalmat és kimosni őket, de ti menthetetlenek vagyok – felvette a földről a ruháskosarat, majd egy nagyot sóhajtott, és bement az épületbe. Eren felnevetett, majd vidáman figyelte, ahogy a fűben ülő Hanji és Sasha elkezdtek a kedvenceikkel babázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése