b u r n i n g desireship

A két ballonkabát és a szövetkabát

SuperWhoLock Crossover. Ömm, ja, hát ez is megtörténik. Castiel, Sherlock, és a Doctor egy szobában. Egy pillantást azért megér szerintem, bár sokkal jobban is megcsinálhattam volna. A cím meg... na jó, maradjunk annyiban hogy ilyen téren nem vagyok túl jó. - Szóval te az állítod – mutatott Sherlock Castielre – hogy az Úr angyala vagy, és te pedig – mutatott a Doctorra – azt, hogy egy időlord vagy egy másik bolygóról. - Igen. – Mondták egyszerre. - De ez lehetetlen! – Horkant fel, és túrt bele a göndör fürtjeibe. – Először kezdjük az angyalkával: Nincs olyan, hogy Isten, angyalok, démonok, és semmi ehhez hasonló sem létezik! A föld magától alakult ki, nem hét nap alatt teremtették! - De létezik, csak eltűnt. Démonok is léteznek, mint ahogy angyalok is, meg más természetfölötti lények is. - Ez röhejes. Térjünk át rád, tornacipős időutazó. A fizika törvényei szerint lehetetlenség, amit állítasz… - … Régen azt is gondolták, hogy a föld lapos, és ha eljuttok egy bizonyos pontig, akkor leesnek a peremén! – Szakította félbe a Doctor. – Igaz, soha nem lesznek képesek az időben utazni hála az égnek, de lassan majd eljön az idő amikor nyitottabbak lesznek mindenféle most szokatlannak mondható dolog irányába. - Így igaz, ahogy a Doctor mondja, mert nekem is mondta régen Isten, hogyha most ezt állítanám, nem hinné el sok mindenki, és egy fehér szobába zárnának, de nem sokára eljön az idő, mikor minden megváltozik. - Csak megkérdezném, hogy miért is vagytok itt igazából? – Fogta meg Sherlock az orrnyergét fáradtan. - Mi azért, mert elméletileg Crowley Londonban rejtett el egy számukra fontos kőtáblát, és szükségünk van a segítségére. - Mi pedig azért, mert… na jó, nincs lényegesebb indokom, csak találkozni akartam magával! – Vigyorgott a Doctor. - Hadd találjam ki, a tízparancsolat az a kőtábla? - Nem, hanem azt írja le, hogyan lehet bezárni a mennyek kapuját, de nem tudja lefordítani, ezért elrejtette, hogy majd akkor előveszi, ha talál egy fordítót. - Értem… és maga meg csak látni akart? Egy „időutazó” miért kíváncsi rám? - Mert maga egyszerűen briliáns! Korának egyik legnagyobb elméje! - Maga viszont korunk egyik legidiótább elmebetege az angyal barátjával együtt! - Mi nem vagyunk barátok. – Mondta Castiel semlegesen. - Egy kis teát még, Dean? Donna? – Kérdezte John odasétálva hozzájuk, kezében a teáskannával. Donna és Dean a pultnak dőlve nézték a konyhából a nappaliban zajlódó párbeszédet. - Én kérnék, köszönöm. – Mosolygott Donna, és odanyújtotta a kis csészéjét. - Nekem lehet valami erősebb kéne. – Szólt oda Dean, mialatt jókedvvel figyelte, ahogyan Castiel elővesz a ballonkabátja alól egy twistert, meg az erre érkező reakciókat. - Azt meghiszem. – Nevetett fel John, majd pár másodperc múlva vissza is tért egy pohár whiskey-vel Deannek, és ő is a pultnak dőlve figyelte tovább a komédiát.