b u r n i n g desireship

Süti és Mamusz

Ez eredetileg egy ilyen kis fluffy, aka ilyen cuki, édes történet akart lenni, erre az egész átment egy szomorú búcsúzkodásba... és ezért rettenetesen gyűlölöm magamat *szomorú fej* A történet mint a képből is látható valamelyest, a harmadik évad elején játszódik, mielőtt John találkozik Sherlockkal. (És így még nem is volt spoileres).  John és John bajsza friendship. És igen, "I've lost my mind." John a bajsza társaságában várakozott izgatottan, hogy vajon ki is írta az sms-t, amiben találkozót kért ebbe az étterembe este hét órára. Negyed órával korábban foglalt helyett az asztalnál, így folyton-folyvást az új karórájára pillantgatott türelmetlenül.  - John, beszélnünk kell. – Kezdett rá John bajsza szomorúsággal telt hanggal, mire John lepillantott rá, már amennyire tudott.  - Miről? Most te szeretnéd kiválasztani az ételt? – Mosolygott vidáman John, amivel megcsiklandozta a bajszát, aki felkacagott, de hamar abba is hagyta. - Nem, ennél sajnos komolyabb dologról. Meséltem már neked arról, hogy ismerem a jövődet, igaz? – Kérdezte, mire John is elszontyolodott, felfogta, hogy most tényleg valami fontos dologról lesz szó, ami talán nem fog tetszeni neki.  - Igen, már nem egyszer elmesélted, hogyan találkoztál egy személlyel, aki látta a jövőmet, és olyan rossz volt, hogy téged küldött hogy megváltoztasd azt. Mi történt? Nem tudtad megváltoztatni, és most fog történni valami? – John bajsza keserűen felnevetett John édes ijedtségén. - Pont az, hogy meg tudtam változtatni, és most fog történni valami rettenetesen fontos. Itt véget ért a küldetésem és itt kell, hogy hagyjalak, most már el fogsz boldogulni egyedül is, Johnny Cookie. – Könnycseppek gyűltek össze John bajszán, mire maga John szeme is könnybe lábadt. - De mi? Ez nem lehetséges, velem kell maradnod, hisz mi vagyunk Johnny Cookie és Bajusz Mamusz! A mamusz nem élhet süti morzsa nélkül, mint ahogy a süti a mamusz nélkül sem! - Johnny, ezt neked is be kell látnod, hogy ennek semmi értelme sem volt. – Nevetett fel könnyezve John bajsza és John is ezen. John bajsza átölelte a John orra alatti területet szorosan, mire John a jobb mutatóujjával viszonozta azt, és behunyta a szemét. - Ígérd meg, hogy soha… nem felejtesz meg! Ígérd meg ezt nekem kérlek! – Szipogott John bajsza, mire John hevesen bólogatott. - De te is ígérd meg ezt nekem! - Ígérem. Johnny, most már tényleg mennem kell, és hidd el nekem ennél már csak jobb lesz minden! – Eresztett meg egy halvány mosolyt John bajsza, majd elengedte John-t, és ő is őt. – Háromig számolok, és leugrok. Ez lehet kicsit csípni fog, de szerintem megéri ennyi kis szenvedés azért ami vár rád.  - Rendben. – Szólt kaparó torokkal John, majd John bajsza halkan elkezdett visszaszámlálni. Három… kettő… egy… és fájdalom. John hangosan felszisszentet, ahogy a teste és a szíve is megfájdult az asztalon álló kis szőrmók látványától, aki még egy utolsót intett, majd lassú léptekkel kilépett az ajtón. Ő már nem John bajsza többé, hanem csak Bajusz. John elővett egy zsebkendőt a zsebéből, amivel éppen törölte a szemeit mikor is egy ismerős hang ütötte meg a fülét. - Helló John. – Mondta Sherlock Holmes, mialatt egy újabb zsebkendőt nyújtott oda hű társának.