b u r n i n g desireship

Szép álmokat!

Supernatural, Sam és Dean, Horror(?), Humor(?). Esti agymenés, így az olvasása is későbbi időpontban ajánlott, az élményért. Van egy OC, akiket meglátogatnak a Winchesterek, meg valaki más is... és direkt úgy csináltam az OC-t hogy bárki lehessen ^^ Jó éjt... Josh: „Ott vagyok a hátad mögött…” Alice felnevetett barátja szívatásán. Szombat volt, késő este, pontosabban 23:08, és élénken chatelt barátjával, akit igazából át akart hívni, de Josh szülei nem engedték át. Az ő szülei elutaztak a hétvégére, így egyedül volt otthon a nagy lakásban. A monitor fénye világított egyedül a házban, de mégsem félt, ő nem volt az a fajta. Kisebb korában is mikor az apja azzal riogatta, hogy egy szörny lapul az ágya alatt aki úgy megeszi mint ő szokta a spagettit, fáradtan benézett az ágya alá és mondta hogy „Nincs itt semmi apa, miért találsz ki magadnak képzeletbeli barátokat?” Alice: "Hagyj már, nekem ehhez túl késő van J  "- Írta vissza, és álmosan ásított egyet, majd belekortyolt a teájába. Közben átment egy másik lapra, hogy tovább olvassa a cikket arról az új sorozatról, amire kíváncsi, mikor is egy pillanatra elment a kép, de olyan hamar vissza is tért. Alice sebesen kezdett el gépelni. Alice: "Nálad is áramingadozás volt? Az előbb egy pillanatra elment a kép." Josh: "A-a… lehet jönnek a szellemek! Muhahaha"– És egy ijesztőnek szánt animációt szúrt be alá. Alice csak forgatta a szemeit, és elkezdett volna visszaírni, mikor is elkezdett villogni a képernyő, majd végül teljesen megadta magát, és minden elsötétült. - Francba! – Morogta dühösen, és próbálta megkeresni az asztalán a mobilját, mikor is zajt hallott kintről, gyors lépteket. Mire észbe kapott, már az ajtója felől hallotta a zajt, amihez némi suttogás is keveredett. Vagyis többen voltak. Sebesen kezdett el gondolkozni mit is kellene csinálnia, mikor lassan kinyílt az ajtó, és rémülten nézett arra, bár a sötétben nem látott semmit. Hirtelen egy fény nyaláb vakította el, majd a háta mögé irányították, de a másik az arca felé irányította, mintha azt akarná hogy lássa hogy néznek ki. Ketten voltak, az egyiküknek vállig érő sötétebb haja volt, a másik alacsonyabb volt, rövidebb, világosabb hajjal. - Ne ijedj meg és ne mozdulj. Ott van a hátad mögött, és mi el szeretnénk kapni. – Nyugtatgatta Dean a lányt, meg részben az öccsét, Samet is. - Elég őrült betörők vagytok. – Nevetett fel, és direkt inzultálva a vendégeket megfordult a forgós székével, mire Dean felüvöltött, hogy „Ne!”, de túl későn. Alice arcáról lefagyott a mosoly, és jeges rémület váltotta fel a helyét, mikor meglátta a most már vele szemben lévő bohóc maszkarás egyént, aki őrülten vigyorgott. Fehér sminkje alig látszódott a rászáradt vértől, és kezében egy kést tartott, amivel készült a lány felé lecsapni, mikor Dean nekivetődött és leszúrta. A bohóc erős fényt árasztott, majd eltűnt. - Hát ez közel volt. – Törölgette le az arcáról a vért, majd felállt, és a lány felé nézett komor arccal. – Mondtam, hogy ne nézz oda! - Miért kellett volna bíznom benned? Hisz egy ismeretlen személy vagy, aki azt mondja ne forduljak hátra! – Zsörtölődött, mire Dean elvigyorodott. - Végül is jogos. – Visszafordult Samhez, aki még kissé sokkos állapotban állt ott. – Nyugi öcskös, végeztem a szemétládával. – Röhögött fel, és átölelte a vállát. - Na, most mi megyünk is, szép álmokat! – Mondta titokzatosan, de akármennyire is próbálkozott, még így is elmosolyodott, majd gyorsan el is mentek a Winchesterek, Alice meg csak ült ott, és várt hogy visszatérjen az áram.